Ezeken sikereken felbuzdulva ebben az évben már ötven, ebben intézményben tanuló fiatalt “fogadtak örökbe” egy hétre. Igyekeznek nekik is megmutatni az előző évhez hasonlóan a lézer gravírozótól a szoftverfejlesztésig mindent, ami érdekelheti a srácokat.
– Oké, lehet, hogy nem beszélnek, nem kommunikálnak olyan tisztán, de nagyon tehetségesek: ott, ahol én a spektrumzavart spektrum élességnek mondom, mert szerintem nincs ott semmiféle zavar, csak másként kellene őket nézi: ott azt kell meglátni, hogy mi az, ami őket érdekli.
És ezzel igenis érdemes foglalkozni, mert ők azok a csodás elmék, akik még inkább előrébb tudják vinni a tudományt – magyarázza a szemléletmódváltás lényegét Krisztián.
– Ezért is foglalkozunk ADHD-s fiatalokkal vagy aspergeres gyerekekkel: ők csodák, akikhez meg kell találni a kulcsot. Ha megérted őket, megmutatsz nekik egy világot, amiben biztonsággal mozoghatnak, nagyon hálásak érte és nagyon sok értéket tudnak teremteni – folytatja.
Hány gyerekkel foglalkoztatok eddig az elmúlt három évben? – kérdezem. Krisztián hirtelen nem tudja a választ. Azt igen, hogy az elmúlt egy hétben, mivel több rendezvényre is hívták őket több, mint ezer fiatallal. Ilyenkor elvisznek három nagy gurulós műhely kocsit, amiben az “utazó repertoárjuk” van.
